Aki itt van, birkózni persze tud. Ismeri a legfontosabb fogásokat, a szőnyegen való viselkedés előírásait, és még saját taktikai tárházzal, de legalább néhány hatásos trükkel is rendelkezik.

De a birkózás sem más, mint a többi sportág: változnak a szabályai. Amiben más: hogy a többiekénél gyakrabban. Lehet nem szeretni őket, de alkalmazkodni muszáj hozzájuk.

Ahogy a régi focistának is el kell mondani az öregfiúk-meccs előtt, hogy hazaadás márpedig nincs, legalábbis lábbal igencsak megfontolandó, úgy a birkózószőnyegre készülő régieket is be kell avatni az újdonságokba. A szombathelyi veterán-vébé előtt az idő volt a sláger. Hogy a kötöttfogásban menetenként egyetlen perc jut csupán az állásból birkózásra. És bizony a 3x3 perces mérkőzésekhez szokott versenyzők lelkére kellett kötni: „Vigyázz, mert szemvillanás alatt eltelik a hatvan másodperc!”

Most mások a slágerek. S ki más is lenne az előadó, mint olimpiai kategóriás bírónk, Bacsa Péter. De neki is törnie kell a fejét, hogy milyen mélyre nyúljon az időben, hiszen idősebb veteránok is helyet foglalnak a hallgatóság soraiban.

No, akkor nézzük a legfontosabbakat…

Kötöttfogásban minden menetben másfél percig tart az állásból való birkózás, a térdelő helyzet pedig elmarad, ha akció születik. Ha nincs akció, az első menetben a piros a kedvezményezett a parterban, a másodikban a kék. A harmadikban – attól függ… Ebbe itt és most nem megyünk bele.

Szabadfogásban nincs térdelő helyzet, a pont nélküli menet végén viszont van összekapaszkodás. Kedvezményezett megmutatja, melyik lábra akar támadni, erre a szenvedő fél engedelmesen előbbre rakja a kiválasztottat, miközben a két kezét úgy tartja, mint aki megadja magát.

A szőnyegről való kilépésért, kiléptetésért, kitolásért (tessék választani!...) ma pontot adnak. Alighanem ez a legnehezebb azoknak, akik a régi birkózásban nevelkedtek. Akinek ez nem válik vérévé, úgy járhat, mint a derék Rovnyai Jani a bulgáriai Eb-n, amikor a szambóban is elindult (sőt, érmet is nyert): jól megpörgette a soron következő ellenfelet, mire a nézőtérről bekiabálták neki, hogy ez itt ismeretlen fogás, pont pedig nem jár érte.

Az alapvető dolgokat, íme, itt és most is átvettük. Hanem a Müller Ferdinánd-edzőteremben ezt még a gyakorlati alkalmazás ezernyi részlete is követte.

Úgy láttuk, a hallgatóság – már csak önös érdekektől vezérelve is – nagy érdeklődéssel figyelt. A végére azonban rendesen elfáradt.

Mint mindenki, akinek telebeszélik a fejét.