Katonás feladat
2012.09.14. 12:47

Maróthy István, a szövetség szakmai alelnöke kérte fel Katona Gézát, a Tatabányai SC vezetőedzőjét, hogy legyen a veteránválogatott vezetője. A sportág népszerű alakja, a szervezőképessége és a szakmai alázata is közismert. Jó választás volt. Magának a kiválasztottnak az élete persze alaposan megbolydult. Most, a verseny küszöbén erről is faggattuk, meg az örömeiről és a reményeiről.
- Géza, a kezdet kezdetén sejtetted, hogy ekkora fába vágod a fejszédet?
► Hát, nem. Ez persze nem panasz, mert nagyon szívesen végzem, bármennyi is a feladat. Két dolog adott biztonságot. Az egyik az, hogy nem mások elől oroztam el a megtisztelő megbízást, hanem valamiért engem kértek fel. A másik pedig az, hogy társadalmi munkában dolgozom.
- Számítottál ilyen nagy érdeklődésre a versenyzők részéről?
► A létszám nagyobb, mint amekkorára gondoltam. De egyáltalán nem lep meg. Itt két anyagi tényező ütközik. Egyrészt a vébészereplés önfinanszírozásra épül, és elég sok kiadással jár. Másrészt viszont itthon van, így jóval kisebb ráfordítást igényel, mint amikor például tavaly Albániába kellett utazni, és ott még a szállást is fizetni. Jelentős segítség, hogy a szövetség egynapos, ingyenes ellátást biztosít mindenkinek, aki igényli, a versenye napjára.
- Ezeket az igényeket is te gyűjtötted össze…
► Nem plusz teher, a munka ezzel is jár.
- Mennyire álltál egyedül a feladatheggyel szemben?
► Semennyire. Mert nagyon sokan segítettek. Közülük is szeretném kiemelni Tomin János barátomat, és természetesen a szövetség munkatársait. Ráadásul az ország számos pontján, például Miskolcon, Kaposvárott, Orosházán saját felkészülés folyt, mert a budapesti vagy a tatabányai edzéslehetőség nekik túl távoli. Szeptember negyedikén a Müller-edzőterembe például huszonnyolcan jöttek el, nyilván ez a legnagyobb csoport, de az összes indulónknak a felét sem teszi ki.
- Milyen a csapat harci kedve?
► Mindenkiben él a régi virtus, másképpen nem vállalkozna az indulásra. Kialakult már nálunk is egy, nagyon aktív veterán réteg, amelynek a tagjaiban már életformává vált a folyamatos edzés. De említhetem például a dorogi Fekete Zolit, aki az év eleje óta olyan szisztematikusan készül, mint a hajdani versenyzőkorában. Néhányan persze csak kedvet kaptak, hogy ismét kipróbálják magukat a szőnyegen.
- Lesznek érmeseink?
► Persze, talán nem is kevesen. Az általános jókívánságom viszont az, hogy mindenkinek legyen legalább egy győztes meccse. Annak van a legnagyobb megtartó ereje.
●
A rajt előtti héten újabb két magyar veterán küldte el a jelentkezését: a kazincbarcikai Kónya Lajos a G korcsoport 76, míg Györe István a B 85 kg-os súlycsoportjában indul.
|